Valamikor régen, tavaszköszöntével, vagyis talán egy picit később, úgy egészpontosan Március 29.-én kiderült, hogy a the GazettE ellátogat Európába. Először örültem, aztán szomorú lettem… Mondván, biztos hogy drága lesz, és még a koncertjegyre se lenne pénzem, nem hogy kiutazni valamely turnéállomásra… Aztán azon kaptam magam, hogy Április első hetét izgulással és információkereséssel töltöttem, hogy mikor és hogyan lesz jegyárusítás, majd Április 9.-én befizettem a pénzt a bankkártyámra, és egy nap múlva pedig, röpke 20 perc szenvedést és pár perc sírást követően már az enyém is volt egy VIP jegy a párizsi koncertre. Már akkor is hihetetlennek tűnt, hiszen olyan messze volt még a szeptember!
Aztán amikor pár nappal ezelőtt elgondolkodtam, hogy a nyár nagy része úgy tovaszállt, mintha csak pár hét lett volna, én pedig egy repülőn ülök, úton egy idegen országba, csaknem egyedül, és életem egyik célja fog valóra válni… Olyan soha-el-nem-érkezőnek tűnt ez a pillanat még áprilisban. És mégis eljött.
Elmesélem hát az utam, elejétől a végéig, mert voltam olyan cseles, hogy útinaplót írtam :D Az első bejegyzésem a repülőn ejtettem meg, és az utolsót pedig a hazafelé vezető úton :) Így legalább biztos, hogy semmit nem hagyok ki, ha eme blogbejegyzés a kis kézzel írott firkámból táplálkozik :)
19.-én a gépem indulása 15:40-re volt kiírva, és persze azt írták az email-ben, hogy két órával korábban érkezni érdemes… Hát ehhez tartottam magam, még úgy is, hogy nem adtam fel csomagot. Vicces volt, mert egész reggel, míg a kis bőröndöm ellenőriztem, végig azon agyaltam, hogy mit hagyok itthon, aztán végül aput le kellett szalajtanom a buszmegállóba, mert a pénztárcám, benne a pénzem felével TÉNYLEG otthon maradt :D Maga az utam a reptérre kicsit strapás volt, mert egy órával elnéztem az időt, és azt hittem, hogy el fogok késni… Végül időben megérkeztem, és a biztonsági ellenőrzésen is minden oké volt, pedig tartottam tőle, hogy besípolok, mikor már mindent levettem, ami fém, mert ott van még a melltartóm csatja, vagy akármi. Hallottam már ilyen rémtörténeteket :D Leont (a bakancsomat) levettem végül, mikor megjöttem a reptérre, az volt az első. Rájöttem, hogy sokkal macerásabb lenne a biztonsági kapunál szórakozni vele, mint beletömni a bőröndbe… Valahogy megoldottam :D
Tehát lefutottam a kötelező köröket, majd bejutottam a belső lounge-be is. Tök durva, az egész olyan, mint egy nagy luxus pláza XD
Itt sikeresen összefutottam Nanamiékkal is, és elkísértek enni egyet. Azért örültem, hogy nem voltam teljesen egyedül. Végül beálltunk sasolni, hogy melyik kaputól indul a gép, hogy még időben el tudjunk indulni oda, hogy biztosan felférjen a csomagunk a fedélzetre. Egyikünknek sem akaródzott plusz nyolcezret kifizetni a feladásáért. A sorban kicsit sokat álltunk, ráadásul a reptér legvégére ki kellett menni, egy ilyen hangárba, ahol a jegykezelő a “priority lane”-be állított minket, gondolom azért, mert volt ülőhelyünk foglalva, és így mi szállhattunk fel előbb a gépre, és csak utánunk azok, akik szabadon választanak a még megmaradt helyekből. Egész hamar megkezdődött a beszállás, mellém egy kínai házaspár ült le. Már mentünk egy ideje, mikor a nő furcsán kezdett viselkedni, mint akinek nagyon fáj a feje, vagy nem tudom. Gondoltam, megkérdezem, hogy tudok-e neki segíteni valamiben, mert volt nálam néhány gyógyszer, meg ilyesmi. Szóval megpróbáltam megszólítani, de nem tudott angolul, és nagyon furcsán nézett rám, mintha valami rosszat csináltam volna, és tartana tőlem… Ahhoz nem volt energiám, hogy a nemlétező kínai tudásomat előszedjem, szóval inkább hagytam a dolgot. ^^”
A repülés maga amúgy nagyon tetszett, és a felszállás is annyira jó volt *-* Ahogy felgyorsultunk a kifutópályán, és egyszer csak huss, már emelkedtünk is. Nagyon fura érzés volt :D
Úgy döntöttem, hogy nem hallgatok Gazettót odafelé, mert kiakadtak volna az idegeim, úgyhogy Brains-t hallgattam egész úton, és közben lestem a felhőket… Olyan volt, mint egy nagy vattacukor-tenger :3 Egészen lassúnak tűnt a haladásunk, biztos azért, mert nem volt mihez viszonyítani. Pedig mikor a földről nézi az ember, látszik, hogy elég gyorsan mennek a repcsik :D
Picit pihentem, majd arra ébredtem, hogy érzem, hogy csökken a magasságunk, meg megfájdult a fejem elég rendesen. Szóval gondoltam, hogy hamarosan leszállunk, és be is mondták, hogy öveket becsatolni. Gondoltam, biztos kicsit rázós lesz maga a leszállás, de pozitívan csalódtam, nagyon szépen, simán tette le a gépet a pilóta. Kiszálltunk, és Nanamiékkal elindultunk megkeresni a RoissyBus indulási helyét, de sehogyan sem találtuk. Végül az infópultnál kértünk segítséget, de rossz helyre küldött minket a csaj, oda, ahonnan a hotelek transzferbuszai indulnak, úgyhogy végül úgy döntöttünk, röpke háromnegyed óra bolyongás után, hogy RAR-ral megyünk, ami olyasmi, mint nálunk a HÉV, csak éppen ez nem ott tett le minket, mint ahová a RoissyBus vitt volna… Szóval még metróznom kellett az Operához, ráadásul egyedül, mert Nanamiék másik metróval mentek a Le Halle-tól, ahol leszálltunk a RAR-ról. Odaértem simán ugyan, de Loki (a telefonom) TELJESEN bedöglött, szóval nem tudtam felhívni Hanát, hogy megérkeztem, úgyhogy szívás volt. Eléggé kiakadtam, volt egy nagyobb pánikrohamom is, miután megpróbáltam keresni egy utcai telefont, de aztán rájöttem, hogy nincs apróm, aztán váltottam aprót, de kiderült, hogy kártyás a telefon, a helyek padig, ahol kártyát lehet kapni, már mind bezártak addigra… Azért valljuk be, fél 9 körül járt az idő :/ Szóval visszamentem a metró feljárójához, és tehetetlenségemben már sokadjára sírtam el magam, amikor odajött hozzám egy rendes francia csajszi, és megkérdezte, hogy tud-e segíteni valamiben. Elmeséltem neki, hogy mi történt, hogy tönkrement a telefonom, stb, és nagyon kedves volt, odaadta volna az övét, hogy telefonáljak egyet, de mondtam neki, hogy külföldi a telefonszám, szóval sokba kerülne… Aztán mondta, hogy nem gond, akkor írjak egy sms-t. Így is lett, megírtam Hanának, hogy ott vagyok az Operánál… Közben bementem gyorsan egy Starbucksba, mert eszembe jutott, hogy Győrben is eljátszotta velem ezt egyszer Loki, és akkor az segített, hogy felraktam töltőre. Hát nem jött be a dolog… Aztán siettem is vissza a metróhoz, de akkor már egy forró kávéval, mert közben eleredt az eső, én meg meglehetősen fáztam… Bevettem kávéval egy Cataflam-ot, mert ugye a fejem is fájt, aztán csak álltam ott az esőben, meg nézelődtem, hátha meglátom valahol Hanát… Végül már teljesen ki voltam akadva, és újabb fél órája bolyongtam az esőben, mikor Hana egyszer csak megtalált. Kiderült, hogy kb egymást kerestük, és ő még a metróban is bemondatott, csak én meg fönt álltam, nem lent… Kifújtunk magunkat valamennyire, aztán indultunk is haza, még boltot is találtunk nyitva, ahol vettem magamnak spéci műkajákat a másnapi koncert előtti kitáborozásra :D A jegyirodába már nem volt időm elmenni, úgyhogy másnap reggel azzal kezdtem. Hana leírta nekem, hogyan jutok el oda a lakásától, vicces volt, egy ilyen Spar-szerű közértbe kellett bemennem, és ott volt egy ilyen ügyfélszolgálati pultra hajazó kis rész… És ott kellett átvennem a jegyem XD Kicsit sokat molyolt vele a nőci, még szerencse, hogy magammal vittem a számlakivonatot, amit kaptam a rendelésnél… A neten csak a személyi-bankkártya kombót írták, hogy az kell… A lényeg, hogy megvolt, aztán felsétáltam a Le Trianon-hoz, ami kb 15 perc talpalásra volt a bolttól. Simán odataláltam, csak épp már az utcasaroknál állt a sor, amikor megérkeztem, úgy, hogy a hely kb félúton van két sarok között. Mindenesetre beálltam szépen a sor végére… Aztán jött egy csapat német csajszi, velük voltam kb végig, mert nagyon aranyosak voltak :3 Olyan 11 óra körül a szervezők végre beállítottak minket a két sorba, a VIP-GFC és a Regular sorba. Később volt egy nagyobbacska balhé, mert ugyebár mi az út mellett álltunk, lévén máshol nem volt hely, a Le Trianon környezete nem épp ilyen koncertekre van kitalálva. Gyakorlatilag a járdán toporogtunk, ami ráadásul be is volt állványozva egy részen, csak hogy még kevesebb helyünk legyen… A helyszín szomszédságában állt egy kávézó, és kitalálták, hogy az nekik nem felel meg, hogy mi ott állunk, mert nem tudják kitenni az utcai asztalokat meg székeket, szóval két részre bontották a VIP sort, és elkerítettek minket kordonnal, valahogy így:
(Hahaha, yay for my művészet XD)
Mi először a közelebbi egység majdnem végén álltunk, de aztán a kávézós közölte, hogy kell még hely, szóval a biztonságiak akik egy szót se tudtak angolul, elküldtek minket a 2. egység végére (ami akkor már a sarkon túl állt bőven), mondván hogy majd visszajöhetünk, ha közeledik a beengedés. Ne nagyon akartunk menni, de nem hagytak békén minket, szóval nem volt választásunk. Nem mentünk hátra a sor végére, hanem beálltunk a 2. egység eleje mellé, az állványzat alá, várva, hogy visszaengedjenek. Aztán jöttek, kordonnal összébb szorítottak minket, egészen be az állvány alá, merthogy kell a hely a járdán közlekedőknek… Kicsivel később pedig pedig kiderült, hogy másokat engedtek be az első egységben lévő helyünkre, szóval ott ragadtunk a második szakaszban, mert nem voltak hajlandóak kivenni az első csapat elkerített részén lévő kávézós székeket (miért is?), hogy beférjünk… Ez volt az első olyan dolog, amin kollektíven felkapta a vizet mindenki… Aztán volt egy-két emberke, aki valahogy mégis bekönyörögte magát előre, akkor is eléggé felment bennünk a pumpa… Végül is egészen jól elvoltunk ott, a sorban, és az eddigi koncertekhez képest, amiken voltam, tök gyorsan eltelt az idő. A körülöttünk lévő fanok elkezdtek csoportosan leülni a földre, ami azért volt rossz, mert ugye be voltunk szorítva a kordonokkal, és amikor leültek, kijjebb nyomták őket, és akkor jöttek a biztonságiak, és beljebb toltak… :/ Egy idő után már belefáradtunk abba, hogy bosszankodjunk, és csak beszélgettünk nyugisan a német csajszikkal, mondván, majd lesz valahogy.
A GFC-seknek nyitás előtt egy órával kb elkezdték kiosztani a badge-eket meg kaptak egy ilyen tornazsákszerű műanyag the GazettE logós táskát. Körbejött egy csaj, hogy csatlakozunk-e a fanprojekthez, persze, hogy belementünk, és akkor kaptunk egy-egy A4-es lapra kinyomtatott nagy szívet, amit majd az encore-nál kellett felmutatni.
Végül pici késéssel, fél hat után nem sokkal kezdték el a beengedést. Egészen jól zajlott, 10es csapatokban lehetett bemenni, és egyből fel kellett menni az emeletre. Aztán még ott is sorba álltunk, jó fél órát. Közben egy csaj “megtámadott” minket, mert nem akartunk hozzá, magunk elé engedni a barátnőit, akik mögöttünk voltak egész nap. Az ajtónyitás mondjuk elég szarul volt megoldva, mert egyszerre nyitottak ki két oldalajtót, és felváltva kezdték el a beengedést, ennél fogva gyakorlatilag olyanok is kerültek elénk, akik sokkal később jöttek, mint mi, csak épp közelebb voltak a másik ajtóhoz :/
Végül bejutottunk, és kezdésre kb a negyedik sorig helyezkedtem, Ruki és Aoi közt. Közben kiderült, hogy a karzatra csak GFC-sek mehettek fel, ami elég nagy szemétség volt, mert az lett mondva, hogy a VIP-eseknek ugyanazok a jogok járnak majd, mint a GFC-nek.. Végülis mi többet is fizettünk! És akkor mi szívtunk >_<
Nanamitól és a német csajsziktól is elszakadtam, de egyedül legalább könnyebb volt furakodni :D
A koncert előtti utolsó háromnegyed órában már a biztonságiak szórakoztak velünk, az egyikük elemlámpával a tömeg különböző pontjaira világított, és akit a fény ért, éljenzett, meg sikított :D Így versenyeztette a népet XD
Az utolsó 20 perc már kicsit kínkeserves volt, mint ahogy az lenni szokott, de végül elérkezett a koncert kezdése, és engem azonnal benyomtak Ruki elé, a második sorba. Balra tőlem bekerült egy magasabb csajszi, szóval Aoit nem láttam annyit, mint szerettem volna, de azért így is sasoltam sokszor őt. Egyszerűen hihetetlenül jól néznek ki élőben, és azt hittem, hogy kidőlök a színpadi kisugárzásuktól, mikor kijöttek :D
Az intró a [XI] volt, és vörös fények kezdtek villódzni. Aztán bejöttek srácok szépen, sorban, Kai, Aoi, Reita, Uruha, Ruki… Mindannyian hihetetlenül néztek ki élőben, és nem csak a hátunk mögött lévő tömeg nyomása miatt állt el a lélegzetünk ;D Mindannyian a Fadeless cuccaikban voltak, Rukin még az a borzasztó neonsárga cipő is rajta volt XD Uruha viszont amennyire rettenetesen nézett ki azokban a ruhákban a képeken (szerencsére a kalap nem volt rajta XD), annyira jól nézett ki élőben *-* És szandál volt rajta XDXDXD De jól állt neki azzal a bő, lenge nadrággal :3 Még Reita ázott kutya haja is jól nézett ki élőben X||D
Ruki hátán volt egy nagy HOMME felirat, ami világított UV fényben *-*
Az első szám a Vortex volt, különösebb felvezetés nélkül belecsaptak a lecsóba :D ŐRÜLT volt az egész. Mindenki együtt énekelt Rukival, és látszott, hogy tetszett neki, amikor pl az “I don’t wanna becoma a fucking garbage like you” részt együtt üvöltötte az egész közönség :D
A következő szám a Leech volt, csak hogy ne adjunk alább a lendületből :D Mindenki headbangelt, kicsit nehéz is volt megtartani a helyem, főleg, mivel az első sor, és a biztonságiak is elkezdtek minket hátrafelé tolni… Utóbb kiderült, hogy ez azért volt, mert a kordon nem bírta el a nyomásunkat, és majdnem beszakadt!
Eleinte elég nehéz volt bármi másra koncentrálnom a helyem megtartásán kívül, de Ruki és Uruha egyszerűen vonzották az ember tekintetét. Chibi énekesünk keményen hozta a formáját, végig kegyetlenül jó volt a hangja, és lehetett hallani, hogy egy árva nyikkanás sem megy playbackről, mert variált a hangszíneivel, mint mindig :D
Az első két szám őrületét folytatva a Before I decay volt a következő, kb ekkor a biztonságiak végre helyrehozták a kordonokat, szóval egy kicsit csillapodott a helyzet, és nem lökdöstek miket hátra állandóan. Ez első három számot Uruha a zöld gitárjával nyomta le, de aztán a negyedik szám előtt, mikor a színpad elsötétült, ő és Aoi is cseréltek, Ruki pedig ivott egy kicsit, meg minden ilyesmi.
A Gabriel on the gallows-szal folytatták, néha elkaptam egy-egy pillanatot Kai-ból, amikor nem épp örülten jártak a kezei és a feje, és végig mosolygott, és persze énekelt, ahogy szokott :D Reita egy darabig csak hátul maradt a helyén, de aztán elkezdett ő is beindulni :D Ruki is teljesen begőzölt, ugrált, és táncolt és aktívkodott összevissza, Uruha egész végig mosolygott, meg kacsintgatott, és kacsafejet vágott XD Aoin pedig egyáltalán nem látszott, hogy meg volt fázva. Nagyon jól nézett ki, és energikus volt, szerencsére. Aztán valamikor ekkortájt volt egy kis technikai problémája a gitárjával, eléggé bosszús volt miatta, hátra is ment az erősítőkhöz szám közben, de amikor visszatért, már újra a könnyed arcát láthattuk :)
A színpad megint teljes sötétségbe borult, és néhány lámpa felkapcsolódott, ködös érzést adva. Aztán Ruki belépett a fénybe, és furcsa, darabos “színjátékba” kezdett, amit már ismerhetünk tőle. Élőben látni sokkal hatásosabb volt, figyelmeztetnem kellett magam, hogy vegyek levegőt. Nagy meglepetésemre teljes csend volt a közönségben. Elképesztően hatásos volt. Ez volt a Suicie circus bevezetője. Maga a szám félelmetesen jó volt, és ezt is szépen végig énekeltük a bandával:3
A Venomous spider’s web volt a következő szám, Ruki alaposan megmozgatott minket közben, folyton ugrálnunk kellett :D És persze ilyen a tömegben állni: ha ők ugranak, bizony ugrasz te is, ha akarsz, ha nem XD Néha még a feltartott kezemet megcserélni is nehéz volt, annyira szorosan voltunk ^^”
A Dripping insanity alatt is megmaradt ez a lendület, meg Ruki is hergelt minket, aztán a végén teljesen elcsendesedett a terem (persze kis noszogatás meg sziszegés után…), és a légkör is elnehezedett… Sejthető volt, hogy most valami lassú szám fog jönni… Ruki lassan, nagyon lassan felemelte az egyik kezét, ilyen szűrt, rózsaszínes vény volt… Az arán látszott a teljes átszellemültség, és akkor elkezdődött az Untitled. Varázsaltos volt az egész. Ez volt az első, hogy a koncert közben elsírtam magam… Csak énekeltem Rukival, végignéztem a tagokon, és nem tudtam megállítani a könnyeimet… Bár ahogy elnéztem, nem én voltam az egyedüli :)
A szám befejezése csodálatos volt, Ruki megcsinálta az összes kitartott hangot, tiszta volt és elképesztő… A végén pedig az emberek többsége nem visított, hanem, mint ahogy azt a japán koncertekről megszokhattuk, csak tapsolt. Nagyon szép volt.
Ezután MC következett, Ruki szólt egy pár szót franciául, legalábbis próbálkozott XD De elnevette ő is, meg a többi tag is :D
Hergelt minket egy kicsit ismét, aztán belekezdtek a Derangement-be, hozva a szokásos Gazetto-féle vonalat, ahogy szokták, koncert eleji zúzás->melankólia->zúzás megint :D Szóval kicsit feléledtünk, a tömeg, ami az Untitled alatt kicsit fellazult, most újra nyomni kezdett.
Erre csak rátett egy lapáttal a következő szám, ami nem volt más, mint a Headache man. Nem én voltam az egyedüli, aki felvisított, mikor Ruki bedobta az örült kacagását már a szám ELEJÉN *-* Annyira jó volt *-* Aoi és Uruha ez alatt a szám alatt különösen sokat vigyorogtak, talán azért, mert ezt aztán tényleg mindenki teli torokból üvöltötte :D És a végén kaptunk egy újabb adagot Ruki kacagásából *-*
Egyszer-kétszer Aoi csak úgy random bedobott egy pengetőt, Uruha meg nem bírt magával, és folyton előre jött :D
A Sludgy cult volt a következő, és akkor volt először, hogy Uruha és Aoi együtt jöttek előre, és hagyták ott a mikrofonjaikat :D Reita totálisan beindult, ide-oda mászkált a színpadon, és még a nyelvét is nyújtogatta XD
Újabb pici sötét szünet következett, majd a Cockroach jött *-* Sajnos a közönség nem tudta, hogy mikor is kell headbangelni… Pedig bakker, aki látott már live-ot tőlük, annak tudnia kéne, hogy a refrénnél hol is kell azt a bizonyos döntést csinálni… Na mindegy… Annyira jó volt ez a szám élőben, teljesen kiakasztott :D Ruki letapizta magát, mert az ugyebár nem maradhat ki soha :P Volt is ám nagy visítás, teljesen megkergült tőle mindenki XD
Aztán nem maradt már sok hátra, Ruki elkiáltotta magát, hogy last song, és következett a Filth in the Beauty :D Mintha bármi más szóba jöhetett volna XD Annyira jó volt, amikor Aoi az akusztikuson játszott *-* teljesen átszellemült volt az arca, meg olyan alig észrevehetően ringatózott a dallamra közben :3
Aztán jött a hirtelen váltás, és a durvulás :D
Azt hiszem, kicsit túl hirtelen lett vége, egyik pillanatban még a FitB utolsó akkordjait hallom, aztán már sehol senki…
Szinte azonnal elkezdtek néhányan visítozni, meg minden, de egy kis noszogatásra volt szükség (értsd, rohadtul hangosan elkezdtem skandálni, hogy “ENCORE-ENCORE”) ahhoz, hogy rendesen beinduljon később a srácok visszahívása. Kb negyed órát voltak szerintem a backben, és már vissza is jöttek, mint átvették a pólóikat, csak Ruki maradt a rendes cuccában.
Mikor elsötétült minden, és ebből tudtuk, hogy jönnek, feltartottuk a kint kapott A4-es szívecskéket, és nem is maradt el a hatás (bár gyorsan körbenéztem, TÉNYLEG elég szívet melengetően nézett ki, szóval nem csodálom :3)
Kai jött ki először, és nagyon megilletődött, összetette a két kezét, és picit meghajolt köszönetképpen. Aoi nagyon mosolygott, és ő is megköszönte, meg a kezével szívecskét formált, és úgy mutogatott nagy mosolyogva. Reita volt a legviccesebb, amikor kijött, teljesen meglepődött… Elkerekedtek a szemei, kicsit meg is tántorodott hátrafelé, és csak nézett körbe-körbe :D Tiszta aranyos volt :D Aztán kijött Uruha, aki szintén nagyon meglepődött, de boldog volt, és nagyon sokszor meghajolt és megköszönte, és mosolygott, meg ő is szívecskézett, meg mutogatott be a tömegbe :D Ruki pedig teljesen megilletődött. Fogta a mikrofont, hogy na akkor ő most szólni kíván, és nem nagyon tudott, el is nevette magát :D Szóval az encore kezdése előtt még jó 10 perc azzal ment el, hogy ők nagyon örültek, és szívecskéztek, meg köszöngettek, mi meg annak örültünk, hogy ők boldogok :D
Végül muszáj volt elkezdeni, szóval vége lett a jópofizásnak,
belecsaptak a Shiver-be, ami egy jó kis táncolós-ugrálós hangulatot hozott magával. Rukitól kaptunk egy kis vizet, fröcskölés (természetesen az ágyékától XD), és köpködés formájában is X””””D Meg aztán mind a négyen elöl voltak egy darabig, Aoi-Reita-Ruki-Uruha felállásban. Aoi és Uruha helyet is cseréltek egy ideig :3
Következőnek felhangzott a Ruder erős kezdése Uruha jóvoltából :D Egészen odament Ruki mellé, az emelvényhez, és úgy kezdett bele. :D Aztán a szóló résznél Aoival ketten felálltak oda előre, és Aoi “bimbincsavarta” Uruhát XD Az meg ilyen “ezazzzz XD” fejet vágott :D:D Aoi, Ruki és Uruha elkezdett faservice-elni, Aoi még riszált is egy kicsit, amit Reita egy lefelé mutató hüvelykujjal, és egy “go, die” fejjel jutalmazott XD A szólóra Reita egyedül jött előre az emelvényre, és közben a nyelvét is kinyújtotta, meg grimaszolt, aztán hozta a “menőcsávó” formáját XD
Az utolsó szám a Linda volt, már a srácok is fáradtak voltak, meg mi is, de azért mindenki beleadott mindent :D Reita csinálta a pörgést, amit ezúttal Aoi jutalmazott egyenesen KÉT lefelé forduló hüvelykujjal, és “go die” fejjel, köszönhetően annak, hogy Reita majdnem felrúgta a mikrofonállványt XD Most nem csinálták a linda-headbanget, gondolom azért, mert azért olyan sok hely nem volt, de nagyon aktívkodtak, meg ugráltak, és eléggé bejött nekik, hogy tapsoltunk amikor azt kellett :D Wawawaaa, és a szám közepén Aoi is tapsolt velünk
*-* Olyan jó volt :D Az utolsó versénél Ruki mutatta, hogy integessünk, és úgy is tett az egész közönség, tök jól nézett ki , hátrapillantottam, amennyire tudtam :)
És aztán vége lett… Úgy értem teljesen vége… Ruki többször is megköszönte, a srácok meg elkezdték bedobálni a pengetőket, Kai pedig a dobverőit. Amikor előre jött, akkor lehetett csak igazán látni, hogy milyen széles vállai vannak, és milyen izmos, és magas, és azta :D Mind nagyon mosolyogtak, de persze Kai vigyora volt a legszélesebb :D
Sajnos nem sikerült semmit elkapnom, nem is dobtak semmit oda előre/középre, ahol én voltam :/ Aztán lementek a színpadról egyenként, miközben mi még mindig tapsoltunk… És aztán csend lett, és vége lett, és én hirtelen nem tudtam, mit kezdjek magammal, csak néztem magam elé, és megint azon kaptam magam, hogy sírok. Megtaláltam az egyik német csajszit, neki is patakzottak a könnyek az arcán… Összekanalaztuk egymást, aztán betámadtuk a merch pultot.
Szerencsére kb olyan árak fogadtak, amikre számítottam, szóval vettem egy pulcsit (pulcsinélkülnemjövökhaza volt az elhatározás már áprilisban XD), egy RAD MAN feliratú World Tour pólót, meg egy Black Moral válltáskát :3 Vettem volna én törölközőt is, de egy bazinagy koponya volt rajta… Azt azért sajnáltam, de ez van, nem szeretem a koponyákat X”D
Szóval bevásároltam, és aztán kimentünk a hely elé. Megtaláltuk a német delegáció többi tagját, és velük még beszélgettem kicsit, meg email-facebook nick csere, aztán elindultam “haza”, Hanához…
Elég nyomott volt a hangulat este, viszonylag hamar le is feküdtünk… Azt sajnálom, hogy másnapra semmi rendes közös programot nem tudtunk összehozni, mert neki sulis projektet kellett csinálnia… Szóval elmentem egyedül várost nézni, meg vásárolni/ajándékokat kajtatni. Nem jártam sok sikerrel XD Volta a kpop-os boltokban, ahová Zaku kért meg, hogy menjek el neki Infinte lightsticket venni, de nem volt egyikben sem. Ezek a boltok a kínai negyed közepén voltak, egy pláza emeletén… Hát basszus, hogy ott milyen BÜDÖS volt o_O Egyszer-kétszer majdnem rosszul lettem o_O Amúgy maguk a boltok nagyon jók voltak, csak nem épp olcsóak… Az egyik vitrinben megláttam a Gazetto Tokyo Dome-os DVD-jét, 240 Euróért! o_O Szóval hagytam ezeket, és elindultam megkeresni az előre feljegyzett, térképen bejelölt japános boltokat. Az egyikről kiderült, hogy egy Mangacafé, szóval oda nem mentem be. A listámon következőt pedig meg sem találtam, szóval elsétáltam a Notre Dame felé, mert viszonylag közel voltam hozzá. Nem tudtam sajnos egy darab képet se csinálni egész nap, mert ugyebár Loki még mindig baszakodott, elég mérges is vagyok emiatt, mert egy csomó jó helyen jártam! Na mindegy.
Tovább sétáltam és találtam egy mekit, szóval megkajáltam (jó drágán…) aztán leültem egy hatalmas szálloda előtt, és nagy téren :) nagyon szép volt, volt szökőkút, galambok, utcazenészek XDXD
Tovább indultam, miután feljegyeztem az addigi történéseket, és célba vettem a japán negyedet, jópár metrómegállóval arrébb :D
Az első bolt nem messze a Bastille-től volt megtalálható, és nagyon király cuccokat találtam, az egyik acélmerevítős fűzőbe beleszerettem, de nem ez volt az a pillanat, amikor elköltök ilyesmire röpke 50 Eurót X”D Meg találtam szintén ugyanitt egy eszetlenül jó ruhát, csak végül nem próbáltam fel, mert még arra is sajnáltam a pénzt… Tudtam, hogy ha felpróbálom, és jól áll, akkor csak még jobban fájna érte a szívem… (Pedig olcsóbb volt, mint a fűző). Amikor mentem át az utcán, hogy bemenjek ebbe a boltba, egy pár lány épp akkor jött ki onnan. Elmentek mellettem, és az egyikük nagyon megnézett… Aztán mikor mögém kerültek, és meglátta a pulcsimat, elkiáltotta magát, hogy “Gazette, jeeeee!” én meg vissza XD
Ez után volt két jelentéktelen kis boltocska (oké, nekem az), anime cuccokkal, figurákkal, mangákkal, stb, majd megérkeztem a Black Sugar nevezetű kis paradicsomba. Hát ott egy vagyont el tudtam volna költeni, ha lett volna. Egyszerűen… UHH… Találtam egy baromi jó fekete, vörös csipkével kombinált csombvillantós gatyát, hát abba egyből beleszerettem… Néztem az árát, nem volt 30 Euró, és ráadásul L-es volt a méretezés szerint. Na akkor mondtam azt, hogy ezt most felpróbálom, és ha jó, akkor nem érdekel, MEGVESZEM. Hát nem tudom, annak a lábrésznek hogy volt L-es a mérete, de hogy rám nem jött föl, csak kb a vádlim közepéig, az is biztos… Hát kapják be, pedig a gatya része simán jó volt rám T_T
Bementem egy pár ilyen “sima” rock shopba is… Na hát lehet azokat sok mindennek nevezni, de simának nem. Olyan durván jó cuccok voltak, hogy azt hittem felnyüszítek XD itthon egy Headbanger a közelébe sem ér XD
Az egyik ilyen rocker boltban az egyik eladó csávó megkérdezte a pólóm márkáját… Mondtam neki, hogy zenekaros, meg magyaráztam, hogy előző nap volt a koncert. Kiderült, hogy ismerik a bandát, vagy legalábbis tudták, miről van szó, amikor megmutattam a pulcsim. XD
A boltok sokszínűségének dacára továbbra is üres kézzel sétáltam a városban, és ajándékot se vettem senkinek. Ráadásul az egyik sarkon rossz felé fordultam (ez volt az első ilyen bakim, amúgy baromi jól eligazodtam mindenfelé, meg is lepődtem rajta XD), szóval picit visszafelé kellett sétálnom, hogy ráleljek a Baby the stars shine bright boltra. Nem nagyon mertem bemenni… Elég riasztó volt már az is, hogy megláttam a kirakatban, hogy egy sima, fehér blúz 100 Euró XD És akkor a ruhákról ne is beszéljünk… A loliság a gazdagoknak való.
Ezzel zárult a japán bolttúrám, és az Eiffel torony felé vettem az utam. A Bastille-tól elvileg oda tudtam volna jutni valahogy RER-rel, csak nem egészen tudtam eligazodni rajta, hogy nekem most melyik irány kell, szóval bogarásztam egy térképet, és elmentem kicsit bonyisabban. De legalább utaztam olyan metróval, ami nem a város alatt, hanem fölötte, magas sínen megy XD És mégis Metrónak hívják, tök poén XD Leültem a torony tövébe, egy tavacska mellé, azon gondolkodtam, hogy így, hogy Loki beszart, még annak sincs értelme, hogy kidobjak egy rakás pénzt, és felmenjek a toronyba… Aztán amikor megláttam, hogy milyen embertelen hosszúságú sorok állnak, még inkább erősödött bennem ez az érzés XD Pedig biztos nagyon szép fentről a város.
Az ajándékok ügyében nem tettem semmilyen előrelépést, arra gondoltam, az Eiffel torony körül majd biztos tömve lesz szuveníresekkel, hát tévedtem XD Sehol egy normális ajándékbolt nem volt, mindenhol csak ezeket az ócska mini-Eiffel tornyokat árulták. Úgy döntöttem, hogy elindulok vissza a belvárosba, becélzom az Operát, mert ott tudom, hogy van szuveníres, és amúgy is meg kellett keresnem, honnan indul másnap a RoissyBus a reptérre. Átmentem az Eiffel toronynál a folyó túloldalára, és ott is leültem egy picit… Láttam egy csomó szép motort *-* Azok után forgolódtam egész nap :D
Visszatértem az ajándékkereséshez. Ez azért volt amúgy ilyen komplikált, mert nővéremnek nyulat kellett kajtatni… Én meg nem tudom, mi van a franciákkal, de sehol egy árva nyulat nem találtam XD Végigjártam egy nagy sugárutat a Louvre-nél, és egyetlen ajándékboltban sem találtam semmi nyulasat XD Szóval tovább haladtam az Opera felé, gyalog, ahogy az tervben volt. Másfél órát sétálgattam ott a környéken, benézve minden kis boltba, de nem találtam semmit. Pontosabban de, a Gazetto turné-kisbuszát. Na annak megörültem, azonnal elkezdtem nézelődni, hátha ott vannak a közelben valahol, de nem találtam senki, csak Jay-t, a turnémenedzsert XD Szóval feladtam, de legalább megtaláltam, honnan indul a Roissybus XD
Végül egy nagyobb sugárúton egy szálloda mellett találtam egy kis boltot, és VOLT NYÚL! Kiss fura, puha plüss és rózsaszín, de Eiffel tornyos póló van rajta :D Azzal a lendülettel megvettem a többi ajándékot is, nem vettem sokaknak, csak ugye nővéremnek, meg anyuéknak, és Janának :)
Eléggé drágák az ajándékok, meg úgy ámblokk minden odakinn, picit sokkoló volt ezzel először szembesülni. Mikor ezt átláttam, már úgy éreztem, hogy a Gazetto cuccok nem is voltak olyan drágák X”D (oké, de azok voltak XD).
Mindezek után már nem volt más hátra, mint a nap folyamán már előre megvett, utcai telefonhoz való kártyával felhívni Hanát, hogy otthon van-e már, mert én végeztem. Ahogy ez meg volt beszélve… És miért is sikerült volna a terv szerint bármi is?! Kiderült, hogy az újságos átvágott, és nem olyan kártyát adott, ami nekem kellett volna, pedig pontosan megmondtam neki, hogy az utcai telefonhoz kell… Szóval kidobtam az ablakon 7,5 eurót, ÉS még telefonálni sem tudtam… Végül haza indultam, próba-szerencse alapon, hátha otthon van már Hana… Otthon volt, beengedett, nekem meg volt egy kisebb kiborulásom, mert eléggé sok volt nekem az a hétvége… Az egészet tönkrevágta az, hogy Loki elromlott, de arról inkább nem írnék, mert már felesleges… Elég szarul érzem magam miatta amúgy is, ez van. Igazság szerint az egész utamat le tudnám írni úgy, hogy:
Repülés+szar este->Gazetto awesomeness->szar nap->repülés.
Frenetikus, nemde? Utolsó este még szenvedtem egy sort Lokival, és sikerült bekapcsolnom három percnél hosszabb időre anélkül, hogy újraindította volna magát, szóval gyorsan pötyögtem egy SMS-t Janának, hogy mikor érkezem a repülővel… Másfél másodperccel az elküldés után Loki már ki is kapcsolt, és elkezdett újraindulgatni, mint ahogy tette azt az egész új alatt.
Az indulásom reggele viszonylag simán ment, előző este összepakoltam mindent a bőröndbe… Ha Leon nem törte volna fel a lábam a koncert napján, akkor benne mentem volna haza, de így megint kénytelen voltam bepasszírozni a bőröndbe, ami az ajándékokkal már kicsit nehezebb feladat volt. De megoldottam. Varázsló vagyok XD Fél órás késéssel indultam el a buszhoz, de reméltem, hogy még rendben lesz. Az Operánál épp elértem a RoissyBus-t, de közölte a sofőr nő, hogy a következőre kell felszállni, mert azon már nincs hely… Mondhatom, nagyon örültem, mert a következő 15 perc múlva jött, én meg már amúgy is késésben voltam. Aztán persze kifogtuk az összes piros lámpát a belvárosban, és a reptér egyes termináljától kezdve egészed a 2D-ig, ahol én leszálltam, dugóban araszoltunk. Szóval fél 9 helyett fél10-re értem ki a reptérre, de szerencsére a biztonsági ellenőrzésnél nem volt semmi sor, és a megfelelő beszállókaput is megtaláltam hamar. Az előző gép még fel se szállt onnan, nekünk meg az volt kiírva, hogy 10:05-kor boarding… XD Hát ehhez képest valamikor óra 20-kor kezdtek el beengedni minket. Aztán már nem volt semmi extra.Átgurultunk a reptér túlsó felére, a kifutópályánkhoz, az volt kb 20 perc XDXD Addig csak gurultunk, meg keresztben szállt le egy gép, azt kellett előreengedni XD
Aztán végül mi is felszálltunk, és megint ott tartottam, hogy milyen vicces, hogy a többi gép mennyire gyors, kívülről nézve (épp akkor húzott el keresztben alattunk egy másik repcsi), és mennyire fura, hogy igazából mi is gyorsak vagyunk, csak nem érződik XD
Elég rossz volt, hogy hazafelé nem tudtam zenét hallgatni (thx to Loki), mert úgy elég zavaró volt a légbefúvó hangja, na meg persze a hisztiző kisgyerekek… Ettem egy ilyen vajkaramellel töltött waffle-t, nagyon finom volt, bár kicsit drága… csak muszáj voltam tápolni valamit, mert az előző napi mekizés óta nem ettem semmit ^^” Aztán be is aludtam, és megint arra ébredtem, hogy ereszkedünk :3
Röpke 20 perces késéssel le is szálltunk, és megint oda a terminál túlsó felébe, ahol a beszállás is volt induláskor, csak éppen most nem a hangáron keresztül kellett bemennünk, hanem csak úgy, a szabadban… Kellemes meglepetés ért, mikor kiértem a terminálról, ott vártak nővéremék. Aztán megtaláltuk Janát is :3
Örültünk egymásnak egy sort, aztán nővéremék mondták, hogy elvisznek kocsival egy darabig, és úgy is lett.
Így viszonylag hamar hazaértem, anyuék nem is számítottak rám ilyen korán…
És itt ért véget az utazásom.
Itthon kipakoltam, aztán visszarázódtam a való életbe. Aznap, meg még jóideig kicsit irreális volt, hogy TÉNYLEG megtörtént a koncert. Hogy TÉNYLEG ott voltam… Most már leülepedett picit, de nem egészen :D
Nem mondom, lehetett volna jobb ez az egész, de mégis csak egy álom vált valóra, egy életcél teljesült… És most léphetek a következő szintre :)
